Mi az egzisztenciális spiritualitás, és hogyan segíthet
a transzplantációval kapcsolatos nehézségekkel való megküzdésben?
Bizonyos megközelítésekben a vallásos és a nem intézményesített spiritualitás elkülönítésekor az utóbbi fogalmat említhetik egzisztenciális spiritualitás néven, amivel lényegében a spiritualitás olyan jellegű gyakorlását foglalja magában, ami nem köthető konkrét helyhez, meghatározott nézetekhez és gyakorlatokhoz, hanem sokkal inkább olyan világnézetet feltételez, aminek értelmében az egyén igyekszik az élete célját megtalálni, és azt annak értéktelített voltában értelmezni (Brady és mtsai., 1999). A spiritualitás egzisztenciális vonalával találkozhatunk a spirituális jóllét fogalmán (Gomez és Fisher, 2003) belül is, amely lényegében kifejezi a test, lélek és szellem közötti harmóniát. A szerzők megkülönböztetnek transzcendens, valamint egzisztenciális dimenziókat a konstruktumon belül; az egzisztenciális vonulat pedig tovább differenciálható a személyes (élet értelme, célok, értékek), közösségi (kapcsolatok mélysége, minősége, bizalom) és környezeti (környezettel való egység érzése) területekre (Gomez & Fisher, 2003).
A spirituális nézőpont beépülése a személyiségbe eszközül szolgálhat a célok és az értelem megtalálásához az egyén életében az által, hogy rávilágít a legfontosabb értékekre, és motivációt, cselekvőképességet biztosít a kereséshez (Moberg, 1971). Lelki ellenállóképesség és az értelem keresése közötti kapcsolatot Wong, Liamputtong, Koch, és Rawson (2019) sürgősségi ellátásban lévő betegek családja körében vizsgálta. Azt az összefüggést találták, hogy azok a családok, akik próbálták megérteni a szerettük kritikus állapotát, és igyekeztek jelentést tulajdonítani a történteknek, illetve aktív szerepet vállaltak a kezelés elősegítésében, tehát célt találtak a kórházban töltött idejük alatt, ők mutatták a legnagyobb rezilienciát a vizsgálati személyek között (Wong és mtsai, 2019).
Gyermekek és a spiritualitás
A spiritualitás beépítésének az életszemléletbe nem csupán felnőttkorban, hanem gyermek-és serdülőkorban is megfigyelhetőek a pozitív hatásai (Cotton és mtsai., 2006). Különösen serdülőkorban, az egyéni identitás kialakulásának időszakában kiemelt jelentőségű a jelenség, ugyanis ennek az életszakasznak alapvetően a pszichoszociális fejlődéselmélet szerint a fő feladata az önállósulás, és ennek megfelelően a saját világnézet kialakítása (Erikson, 1968), ebből pedig az következik, hogy a spiritualitással kapcsolatos attitűdök egyéb, optimális személyiségfejlődést befolyásoló tényezőkkel szoros kölcsönhatásban alakulnak ki (Benson és mtsai., 2003). Jafari és mtsai. (2010) daganatos betegek vizsgálata során arra a megállapításra jutottak, hogy a pszichológiai és spirituális jóllét együttese hozzájárulhat a remény és az élettel való elégedettség növekedéséhez; a remény és a jövőbeli célok jelenléte pedig segített értelmet találni a betegeknek az életükben. Landis (1996) kiemelte a remény szerepét krónikus betegek megküzdése esetében, amikor az egyén életét fenyegetve érzi; esetükben a remény és a spiritualitás növelte a jóllét és az elégedettség szintjét, és elősegítette az alkalmazkodást a megváltozott élethelyzet okozta stresszorokhoz.
Spiritualitás és az egészségmagatartás összefüggései
A spiritualitás és egzisztenciális attitűdök egészségmagatartásra gyakorolt jelentőségét igazolják Brassai és Pikó (2010) eredményei, akik serdülők mintáján vizsgálták a jelenséget, és végső soron arra a következtetésre jutottak, hogy serdülőkorban az optimális lelki működés szempontjából igen nagy szerepet játszik a személy spiritualitással való kapcsolata, ezen belül pedig a reményteliség, valamint az élet értelmességének keresésére. Itt oka van annak, hogy nem az élet átélt értelmességéről, hanem az aktív, folyamatban lévő értelemkeresésről beszélnek, ugyanis az utóbbi esetében a folyamat mozgósító, dinamikus jellege nagy szerepet játszik az egyén jövőre irányuló cselekedeteiben, ebben az esetben az egészség megőrzésében mutatkozó törekvésekben (Brassai és Pikó, 2010).
A spiritualitás és hangulati élet összefüggései
Az pozitív egészségmagatartás elősegítése mellett a spiritualitás kiemelt szerepet játszik a fiatalok hangulati életének stabilitásában is (Jafari és mtsai., 2010). Pikó és mtsai. (2011) serdülők depresszió, szorongás és jóllét szintjét vizsgálták spirituális jóllétük vonatkozásában, és azt találták, hogy élettel való elégedettség tekintetében azok jártak az élen, akik értelmet találtak az életükben, a depresszió ellen pedig az optimizmus és az egzisztenciális jóllét bizonyult a legerősebb védőfaktornak, tehát itt is azok a területei emelkedtek ki a spiritualitásnak, amelyek az élet értelmére és az egzisztenciális kérdéskörre vonatkoznak. A nehéz élethelyzetekkel való megküzdés szempontjából serdülők esetében fontos megemlíteni a spirituális attitűdök belső erőforrásokat mozgósító tulajdonságát (Dierendonck & Mohan, 2006). A serdülőkor fejlődési szempontból egy különösen szenzitív periódus, amikor a szakembereknek lényeges a spirituális és vallásos megküzdési stratégiák szempontját is figyelembe venni, ha nehéz élethelyzetben lévő fiatalokkal dolgoznak, ugyanis sok mindent magyarázhat az életüknek ezen aspektusa (Bryant-Davis és mtsai., 2012).
Értelem keresése és a reziliencia
Haase (2004) serdülők mintáján kifejlesztett reziliencia-modellje a remény, valamint és jelentés és értelem származtatásának képességét különböző élethelyzetekben protektív faktorként tartja számon a reziliencia szempontjából. A remény az egészségre bizonyítottan pozitív hatást gyakorol (Hinds & Gattuso, 1991), hiszen jelenléte energetizáló hatást rejt magában, és azt feltételezi, hogy az egyén helyzetének pozitív kimenetelében, egy jobb jövő elérésében bizakodik (Haase és mtsai., 1992), és ez a hozzáállás segíti abban, hogy egészsége megőrzésében aktív szerepet vállaljon (Hinds és Gattuso, 1991); ezek a tényezők mind hozzájárulnak ahhoz, hogy rákos megbetegedéssel küzdő fiatalok esetében a remény kritikus tényezőnek bizonyult az állapotukhoz való alkalmazkodásban (Haase, 1997). Reynolds és mtsai. (2014) krónikus betegséggel élő serdülők körében vizsgálta a spirituális megküzdés és a betegséghez való alkalmazkodás kapcsolatát, és azt találták, hogy a pozitív spirituális megküzdés hatékonyan védi a fiatalokat a depresszív tünetek kialakulásától, illetve maladaptív megküzdési stratégiák alkalmazásától.
Kutatásunk eredményei Az egzisztenciális spiritualitás
A Reziliens Fejlődés-Pozitív Kutatócsoportja (KRE RFP) által 2020 októbere óta zajló, Semmelweis Egyetem I. és II. számú Gyermekgyógyászati Klinikán kezelt szervtranszplantált, illetve várólistán szereplő gyermekek és szüleik körében folytatott kutatás eredményei is a nemzetközi publikációk által közölt eredményeket erősíti meg. Az eredmények alapján megállapítható, hogy az egzisztenciális spiritualitás életszemléletéről tanúskodó szülők az általános jóllét (mentális, fizikai és társas) magasabb szintjéről számoltak be, illetve a depresszió, stressz és szorongás pedig kisebb mértékben figyelhető meg esetükben. A mellékelt kép egy néhány jellemző választ mutat be, amelyet az általunk felvett interjú „Miben hiszel?” kérdésére adtak a kutatásban résztvevő szülők, és melyek az egzisztenciális spiritualitás jelenlétéről árulkodnak.
A gyermekek esetében kutatásunk eredményei azt mutatják, hogy a spiritualitás minél inkább jelen van a gyermek életében, annál kisebb mértékben megfigyelhetőek a depresszióra utaló jelek, illetve esetükben a hála mutatkozott olyan számottevő tényezőnek, amely a jóllét fenntartását támogatja.
Felhasznált szakirodalom:
1. Benson, P. L., Roehlkepartain, E. C., & Rude, S. P. (2003). Spiritual development in childhood and adolescence: Toward a field of inquiry. Applied developmental science, 7(3), 205–213.
2. Brady, M. J., Peterman, A. H., Fitchett, G., Mo, M., & Cella, D. (1999). A case for including spirituality in quality of life measurement in oncology. Psycho-Oncology: Journal of the Psychological, Social and Behavioral Dimensions of Cancer, 8(5), 417–428.
3. Brassai, L., & Pikó, B. (2010). Egzisztenciális/spirituális attitűdök jelentősége a serdülők egészségpreventív és rizikómagatartásában. Magyar Pszichológiai Szemle, 65(4), 597–611.
4. Bryant-Davis, T., Ellis, M. U., Burke-Maynard, E., Moon, N., Counts, P. A., & Anderson, G. (2012). Religiosity, spirituality, and trauma recovery in the lives of children and adolescents. Professional Psychology: Research and Practice, 43(4), 306.
5. Cotton, S., Zebracki, K., Rosenthal, S. L., Tsevat, J., & Drotar, D. (2006). Religion/spirituality and adolescent health outcomes: A review. Journal of Adolescent Health, 38(4), 472–480.
6. Dierendonck, D. van, & Mohan, K. (2006). Some thoughts on spirituality and eudaimonic well-being. Mental health, religion and culture, 9(03), 227–238.
7. Erikson, E. H. (1968). Identity: Youth and crisis. WW Norton & company.
8. Gomez, R., & Fisher, J.W. (2003). Domains of spiritual well-being and development and validation of the Spiritual Well-Being Questionnaire. Personality and Individual Differences, 35, 1975—1991.
9. Haase, J. E. (1997). Hopeful teenagers with cancer: Living courage. Reflections, 23, 20.
10. Haase, J. E. (2004). The adolescent resilience model as a guide to interventions. Journal of Pediatric oncology nursing, 21(5), 289–299.
11. Haase, J. E., Britt, T., Coward, D. D., Leidy, N. K., & Penn, P. E. (1992). Simultaneous concept analysis of spiritual perspective, hope, acceptance and self-transcendence. Image: The Journal of Nursing Scholarship, 24(2), 141–147.
12. Hinds, P. S., & Gattuso, J. S. (1991). Measuring hopefulness in adolescents. Journal of Pediatric Oncology Nursing, 8(2), 92–94.
13. Jafari, E., Dehshiri, G. R., Eskandari, H., Najafi, M., Heshmati, R., & Hoseinifar, J. (2010). Spiritual well-being and mental health in university students. Procedia-Social and Behavioral Sciences, 5, 1477–1481.
14. Jafari, E., Najafi, M., Sohrabi, F., Dehshiri, G. R., Soleymani, E., & Heshmati, R. (2010). Life satisfaction, spirituality well-being and hope in cancer patients. Procedia-Social and Behavioral Sciences, 5, 1362–1366.
15. Landis, B. J. (1996). Uncertainty, spiritual well-being, and psychosocial adjustment to chronic illness. Issues in Mental Health Nursing, 17(3), 217–231.
16. Moberg, D. O. (1971). Spiritual well-being: Background.
17. Pikó, B., Kovács, E., & Kriston, P. (2011). Spiritualitás-vallás-egészség. Fiatalok mentális egészsége a spirituális jóllét mutatóinak tükrében= Spirituality—Religion—Health. Youth’s mental health in light of the indicators of spiritual well-being. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 12(3), 261–276.
18. Reynolds, N., Mrug, S., Hensler, M., Guion, K., & Madan-Swain, A. (2014). Spiritual coping and adjustment in adolescents with chronic illness: A 2-year prospective study. Journal of pediatric psychology, 39(5), 542–551.
19. Wong, P., Liamputtong, P., Koch, S., & Rawson, H. (2019). Searching for meaning: A grounded theory of family resilience in adult ICU. Journal of clinical nursing, 28(5–6), 781–791.