Rólunk

Kutatócsoport vezetői

Földi Rita

Kövesdi Andrea

Kutatócsoport tagjai

Csikós Gábor

Dr. Takács Szabolcs

Hadházi Éva PHD

Rózsa Sándor

Soltész-Várhelyi Klára

Törő Krisztina

Kutatócsoportunk a reziliencia – lelki ellenállóképesség vagy rugalmas alkalmazkodás – komplex jelenségének vizsgálatát, összefüggéseinek megértését tűzte ki célul elsősorban gyermek-és serdülő korosztályban illetve a családi rendszerben.
A pozitív pszichológia alapvetése szerint az emberi környezet (természeti, társadalmi), emberi kapcsolatok és a személyiség működése a problémák, hátrányok és nehézségek mellett erőforrásokkal és támogató – protektív – tényezőkkel is bír. Különösen fontos szem előtt tartani és számba venni az erőforrásokat napjainkban, amikor a Covid járvány heves szakaszán túljutva, háborús fenyegetettség árnyékában éljük a mindennapjainkat és tervezzük jövőnket. Az alacsony reziliencia potenciálnak egyértelmű következményei vannak; gyenge iskolai és munkahelyi teljesítmény, gyenge egészség, valamint nagyobb a valószínűsége a munkahelyi fluktuációnak, valamint a munkával való elégedetlenségnek. A reziliencia az élet jelentős területeit széleskörűen befolyásoló tényező, így kutatásainkkal az erőforrásokat és a támogató tényezők kölcsönhatásának megértését tűzte célul tágabb kontextusban a kutatócsoport (család, párkapcsolat, szülő-gyermek kapcsolat, egyén, társadalom
A rezilienciára a veszélyeztetett életkörülmények ellenére történő sikeres alkalmazkodás. A helyreállás képességeként említik gyakran, mintegy „visszapattanás” az eredeti egyensúly állapotába vagy új egyensúlyba. A reziliens személy működését jellemzi az adaptációs képesség, ami számos tényező komplex kölcsönhatásának eredménye, ilyen; a belső kontroll, az empátia, az optimizmus, a pozitív énkép, a változások pozitív kezelése és az én-hatékony viselkedés. Modern felfogásba a reziliencia potenciál dinamikus, komplex kölcsönhatások eredménye, mely életkorral, élethelyzettel változhat és járhat fejlődéssel is.  Egyes megfigyelések szerint a kor függvényében 11-23 éves korban csökken a reziliens működés a gyermekkorhoz képest, majd felnőtt korra ez az érték ismét megemelkedik.
A reziliencia és az életminőség szoros együttműködést mutat a szubjektív jólléttel, melynek domináns tényezője a világ észlelésének a módja szemben az objektív valósággal. A nemzetközi kutatási eredményeket szem előtt tartva fogalmazza meg kutatócsoportunk a kutatási célokat, abban a reményben, hogy az eredményeink hozzájárulnak a megterhelő események negatív pszichés hatásának enyhítéséhez és a szubjektív jóllét megtartásához és helyreállításához.
A Reziliens Fejlődés – Pozitív Kutatócsoportot 2018-ban a KRE, Fejlődéslélektani Tanszék munkatársai alapították. A kutatók korábbi egyéni kutatási (reziliencia, szorongás, életminőség, ADHD, párkapcsolati intimitás, szülővé válás, szülői nevelői stílus) területeket a reziliencia témája köré szervezték. Jelenlegi kutatási tendencia a reziliencia összefüggésinek elemzése; 1) az emberi kapcsolatrendszerek összefüggésébe, mint pl.: párkapcsolat, szülő-gyermek kapcsolat, családi kapcsolatok, 2) idegrendszeri éretlenség vonatkozásában, 3) én-hatékonyság, jóllét, pozitív érzelmek, 4) gyermekkori krónikus és transzplantált betegségek pszichés vonatkozásai.